filmrendező, művészetterapeuta

Dokumentumfilm-rendezőként a filmkészítést nemcsak alkotásnak, hanem önismereti folyamatnak is látom. Annak is, aki a kamerát tartja, és annak is, akiről a film készül. Hiszem, hogy a figyelem, a jelenlét és a visszanézés képes új jelentéseket nyitni: a tapasztalat történetté, a történet pedig megértéssé válhat.

Szociálpedagógusi, művészetterapeutai és pszichodramatikus hátterem mélyen meghatározza a filmes szemléletemet. A munkámban kiemelten fontos a tempó, a biztonság és az etika: hogy a történetek ne el legyenek véve, hanem teret kapjanak. A film számomra olyan eszköz, amely segít ránézni az életünkre. Újranézhetők, újravághatók, továbbgondolhatók. És ezekkel a történetekkel nem kell egyedül dolgoznunk, mert ott vannak a stábban, a csoportban a többiek, akik segítenek.