Ezt az improvizációs formát, ahol a közönség saját életéből vett igaz történeteket mesél, és az erre iképzett színész trsulat a történetekből improvizált jeleneteket ad elő, playback színháznak nevezik. Az előadás menetét egy játékmester segíti, aki beszélgetőtársa lesz a történet mesélésre jelentkezőnek, és segíti a történet minél jobb megismerését, megértését a társulat számára. Ő választja ki azt az előadási formát is, amiben a színészek megjelenítik a történetet. Ez lehet egy kétszereplős ambivalencia vagy egy egymást ismétlő kóus, vagy egy folyékony szobor vagy a történet szerepekben való eljátszása. A játék pár percig tart. Utána a játékmester ismét a mesélőhöz fordul, hogy közösen értékeljék a játékot, a mesélőre milyen benyomást tett. Sokszor a színpadon megjelennek a ki nem mondott részletek is. Ez nem varázslás, csupán emberek vagyunk, értjük egymást, hasonló helyzeteket élünk át mindannyian. Az előadási estek történetei egymásba fnódnak, kiegészítik, ellenpontozzák egymást. Néha vidámak, néha szomorúak, de mindig erős hatásuk van, hiszen az eljátszott szereplők valódi mintái jelen vannak.
Mi van veled? – impró színház workshop
Minden történet fontos és mindenből lehet színház. Ez a két alapvetésünk. Egy olyan színházi lehetőséget ajánlunk, ahol a művészet eszközeivel élheted át saját életed eseményeit. Egy olyan biztonságos közeget szeretnénk teremteni, ahol megoszthatod történeteidet, és társaid segítségével színházzá formálhatod. Lehetsz mesélő, rendező, színész, de lehetsz szemlélődő is. Mindenhogyan részesévé válsz a folyamatnak, amiben fontos a megosztás, fontos a mesélés. A megosztásnak felszabadító hatása van, amit átél a mesélő és a hallgató egyaránt, és megengedheti magadnak az elengedést. A saját történeteidet hozod, de másokéval távozol, szerepekbe bújhatsz, talán fáradt postás, mosolygó eladó, vagy épp a kert végében álló szomszéd leszel, aki arra vár, hogy segíts neki kivinni a szemetet.
Mi ez?
Ez egy alakuló improvizációs társulat, ahol a saját történeteink vannak fókuszban. Megtanulunk olyan színházi technikákat, amik által kifejezhetjük magunkat, művészetté transformáljuk a hétköznapokat.
Miért jó ez?
A történetmesélés fontosabb, mint gondolnánk. Ezzel jobban megértjük saját magunkat és kapcsolódni tudunk a többiekhez.
Rendezd meg az életedet. Vagy rendezd át. Vidd tovább.
Mi várható?
-elfogadó társaság, összetartó közeg,
-közös vízkőoldás (viszlát gátlások),
-megtanuljuk használatba venni a hangunkat, a testünket,
– megismerkedünk a playback színház eszköztárával,
-ha rendszeresen jársz, alkalmad nyílik szerepelni a közösen színpadra állított előadásban, ahol megnyitjuk a kapukat és a nagyközönség is átélheti a történetmesélés felszabadító erejét
Kiket várunk?
– legyél 16+
– minden más oké.
Mikor jöhetsz?
– Jöhetsz egy alkalomra is, bármikor,
– De még jobb ha többször jössz, és velünk maradsz.
– Fellépésre azoknak lesz nagyobb esélye, akik folyamatosan járnak.
Kik vagyunk?
Gábor Zsuzsa – művészetterapeuta „Minden ilyen folyamat nekem is tanulás magamról.”
Rózsár Petra – színházi alkotó „Szenvedélyem a megszokottól eltérő színházi technikák alkalmazása. A megszokottól eltérés.”
Bolza Léna – zenész, színházi alkotó. „A művészet számomra a legfontosabb önkifejezési eszköz.
Mikor?
Az alkalmaink heti rendszerességgel lesznek megtartva, szerdánként 18:00-21:00-ig. Az első alkalom február 4.
Ajánlott adomány 3000 Ft/alkalom.
4 alkalmas bérlet: 9000 Ft
12 alkalmas bérlet: 19000 Ft
Helyszín: Fűszer&Csemege – 1145 Erzsébet királyné útja 18., Budapest, Hungary
Hogy jelentkezhetsz?
Vásárolj jegyet vagy bérletet itt a honlapon + töltsd ki a google űrlapot! Link: https://forms.gle/Gk1F4a2AyLs4ewUM7
A playback színházról
Nézz körül
Aki a workshopot vezeti
Gábor Zsuzsa
szociálpedagógus, művészetterapeuta, pszichodramatista, filmrendező
Hiszem, hogy az ember élete során újra és újra dolga van önmagával. Vannak időszakok, amikor a belső rendeződés nem megy egyedül: kell egy másik ember, egy megtartó közeg, amely segít kimondani, megérteni, átélni azt, ami bennünk zajlik. Egy tér, ahol a történeteink mozgásba lendülhetnek, és ahol a változás nem kényszer, hanem lehetőség.
Sokféle úton közelítettem az emberi történetekhez. Különböző módszereket, közegeket, műfajokat ismertem meg, de mindegyikben ugyanaz érdekelt: hogyan válik a személyes tapasztalat elmondhatóvá, megoszthatóvá, átalakíthatóvá. Hogyan lesz a megélt élményből történet – és hogyan hat vissza ránk az, amikor ezt a történetet viszontlátjuk, visszahalljuk, újraformálva kapjuk vissza.
A színpadi és terápiás játék, a szerepbe bújás számomra olyan eszköz, amely egyszerre teremt biztonságot és szabadságot. A szerep lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz anélkül, hogy közvetlenül „ki lennénk téve”. A pszichodráma és a playback színház világában megtapasztaltam, milyen ereje van annak, amikor egy történet testet kap, hangja lesz, amikor mások segítenek hordozni és megmutatni azt, ami addig kimondatlan volt.
Filmrendezőként a figyelés, a jelenlét és a történetmesélés másfajta fegyelmével találkoztam. A kamera előtt és mögött egyaránt az érdekelt, hogyan lehet tisztelettel közelíteni mások életéhez, hogyan lehet teret adni a valóságnak anélkül, hogy elvennénk belőle. Ez a szemlélet mélyen áthatja a csoportjaimat és az általam vezetett folyamatokat is.
A közös munkában számomra kulcsfontosságú a tempó, a határok és a biztonság. Hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a maga ritmusa, és hogy a valódi változás akkor történik meg, amikor erre a ritmusra rá tudunk hangolódni. A csoportban létrejövő találkozások – legyenek játékosak, fájdalmasak, csendesek vagy felszabadítóak – mindig többről szólnak, mint az adott pillanatról: emlékezetről, kapcsolódásról, identitásról.
A munkám során egyéni és csoportos folyamatokat kísérek, különböző korosztályokkal és közösségekkel dolgozom. A művészet, a játék és a történetmesélés számomra nem díszítő elem, hanem alapnyelv: olyan közös nyelv, amelyen keresztül közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és egymáshoz.
Abban hiszek, hogy a történeteink nem lezárt múltbeli események, hanem élő anyagok. Újra és újra megszólíthatók, átformálhatók, továbbvihetők. És abban is, hogy ezekkel a történetekkel nem egyedül kell dolgoznunk.
